2013. június 5., szerda


Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs.



Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.


Gyűlöleteddel a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast, nagyravágyásoddal a hatalomszomjat, gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg, de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod. Amire hangolod magad, azt az "adást" veszed, és a hangoltságod megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban van. Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be.

Ami két mondatnál hosszabb, 
az hazugság.


Megesik, hogy a férfi meg a nő útkereszteződéshez érve elidőzik ott egy darabig: semelyik útra nem akaródzik rálépniük, mert tudják, hogy ha nem jól választanak, az egy megőrzésre érdemes kapcsolat végét jelenti.


Csak azt a statisztikát hiszem el, amit én magam hamisítottam.


Mindenki szeme előtt lebeg egy kép magáról, ami szempillantás alatt meginog. Magabiztosnak és egyedinek érezzük magunkat, de a következő pillanatban valaki rávilágít arra, hogy lecserélhetőek vagyunk. Az énképünk semmit nem ér, mert általában úgyis az számít, hogy mások milyennek látnak bennünket.

Nem bizonyított tény, de aki hallgat a szívére, azt tudja, mit érez. Büszkeséget, mert valamit helyesen tett, örömet, hogy megmentett egy életet, vagy kétséget, hogy neki volt-e. Keserű emlékeket arról, aki darabokra törte a szívét, végtelen ürességet, mert soha nem szeretett igazán, mérhetetlen dühöt, mert nem tudja, összetört szíve meggyógyul-e valaha. Mégis, ha az ember hisz benne, össze tudja ragasztani a darabkáit, de soha nem lehet tudni, mikor lesz újra hely az ember szívében, és hogy ki foglalja majd el.


Úgy eltűntél most megperzselt nyaramból, 
mint bomlott nyáj, mely százfelé barangol. 
Dalol a pásztor s törli könnyeit...

Folyton tudlak, így vádollak s szeretlek, 
a rímeim ölelőn karbavettek, 
és számon tartom hűtlen perceid.

A gyerek mindenre fogékony, és mindent azonnal a visszájára is tud fordítani. A felnőttek meg? Azt szoktam mondani, mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkora. De sajnos, nem mindenki képes már visszamenni oda. Rendszerint az ilyenek fegyelmezik cirkuszi kutyává a gyereküket.


Örökké tartott elég bátorságot gyűjteni, hogy megragadjam a lehetőségeket. Kipróbálni valamit, amit soha nem csináltam, kimondani valamit, amit mindig is akartam, vagy csinálni valami őrült dolgot a szerelemért. Ígérem neked, az egyetlen dolog, amit bánnod kell, azok a dolgok, amiket nem csináltál meg.


A szeretet erősebb, mint a nyomás, hogy tökéletes legyél.

Ragyogj, ragyogj, 
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén, 
Én már tudom: csak azt nem vesztem el
Amiről sose mondhatom: enyém.


Vesd meg, ki így susog: örökre. 
Szeresd, ki csókol s nem ígér. 
Örökre szánt fanyar kötésnél
Egy csókterhes perc többet ér!


Ne mondd ki ezt a szót: örökre. 
Ne búsítsd senkinek szívét, 
Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek, 
Mert a jövő perc nem tiéd.

Címkék: , ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal