2013. június 30., vasárnap

~

Belle Epoque | via Tumblr

Mit jelent az emberek sorsa a természethez, a naphoz, a csillagokhoz, a világokhoz viszonyítva? (...) Életünk csak egy másodperc a mindenség létéhez mérten. Miért nem lehet egyszerűen csak csodálni és boldogan élvezni a szépet?


Olyan jó nekem, hogy újra itt vagy. (...) Olyan vagy, mint valami csendes kikötő... az ember jól kipihenheti magát nálad.


Minden korlátozza az embert, de semmi nem állítja meg. Egy válasza van: átlépi. A lehetetlenség határvonala mindinkább hátrahúzódik.


A világegyetem nyersanyag. Az istenalkotta világ üres vászon az ember számára.


Az ember mély sebet ejt a természeten. Az isteni alkotáson ott látható az emberi munka okozta arcseb. Úgy látszik, az embernek az a küldetése, hogy elvégezzen bizonyos dolgokat. A teremtést kisajátítja az emberiség számára. Ez a szerepe. Elég merész hozzá, majdnem azt mondhatnók: eléggé istentelen. Az együttműködés néha sértő. A tiszavirág éltű, örökké haldokló ember kikezd a végtelennel. A természet árapályával, az egymáshoz kívánkozó elemekkel, a környező jelenségekkel, a mélységben áradó hatalmas erőkkel az ember szembeállítja a maga ostromzárát. Ő is elmondja a maga ne tovább!-ját.


Az idő vasfogánál is szaporábban jár az ember csákánya. Az ember rágcsáló lény. Uralma alatt minden módosul, elváltozik, hol jobbá, hol rosszabbá. Egyszer torzít, máskor nemesít.


Aki fejjel magasodik százada fölé és minden ízében maga a haladás, azt már nem bírálják: gyűlölik.


A hosszú út előtt
Adj még egy kis időt, 
A szívemnek tüzet
A harcomnak erőt.


Jó, ha van kihez 
visszatérni, de nincs borzalmasabb valakivel 
magányosnak lenni.


Az ateizmus azon meggyőződésen (és nem bebizonyított tényen) alapul, hogy nincs Isten. Sem filozófiai, sem tapasztalati bizonyíték nincs arra nézve, hogy Isten nem létezik. Az ateista döntés hit kérdés, még ha ezt az ateisták nem is látják be. (...) Az ateizmus, mint minden más világnézet, hit kérdése. (...) A keresztény hit a történelemre, az értelemre, a tapasztalatra és a kijelentésre, e nagyszerű négyesre támaszkodik, mely mint egy jól kiegyensúlyozott asztal négy lába, biztonságot és stabilitást ad a hitbeli életnek.


Az, hogy szeretjük egymást, nem téma köztünk, sose mondjuk, mert úgy vagyunk vele, hogy szavak nélkül is tudnunk kell. Fontosabb, hogy tudjunk együtt nevetni, tudjunk sokat beszélgetni és mindig számíthassunk egymásra. Ezek nélkül mondogathatnánk egymásnak, hogy "szeretlek", egymilliószor is naponta, nem lenne mögötte semmi.

Az élet mélységes egymásrautaltság.


Sose kezelj eszközként egy embert. Kezelj mindenkit célként önmagában - így nem fogsz kapaszkodni belé, nem fogsz ragaszkodni hozzá. Szereted, de a szerelmed szabadságot ad neki - és amikor szabadságot adsz a másiknak, te magad is szabad vagy. A lelked pedig csak szabadságban növekedhet. Szárnyalóan boldog leszel.


Lehet, hogy a párok a hatalomért küzdenek egész életükön át. A férfi is a maga módján, a nő is a maga módján, de mindketten küzdenek. Az egész folyamatos piszkálódás és harc. A férfi azt hiszi, bizonyos tekintetben irányítja a nőt, a nő pedig azt hiszi, bizonyos tekintetben irányítja a férfit. Csakhogy az irányításnak nincs köze a szerelemhez.

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal