Ha valamire az ember nagyon vágyódik, rendszerint nem kapja meg. Csak amikor már elengedi a vágyódást - akkor jön a beteljesedés. Amikor nem akarsz, és nem követelsz már. Amikor minden tőled telhetőt megteszel - és utána rábízod az egészet az Istenre, a Természetre, nevezd, ahogy akarod. Ez a mágia titka: megvágyni - és elengedni.
Vesztened kell, hogy tudd, hogyan nyerhetsz.
Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben, megkeményítik a szívüket, és elhatározzák, soha többé semmit nem várnak a többiektől, hogy ne kelljen újra csalódniuk.
Van úgy, hogy az embernek választania kell, és lemondania valamiről, amihez ragaszkodik, egy fontosabb dolog kedvéért. (...) Ha nem mond le semmiről, akkor soha nem is választ. Aki pedig nem választ, az soha nem fogja a saját életét élni.
A szerelemnél nincs több. Nem valaki másért szeretlek, hanem magadért és önmagamért. A szerelmünkért szeretlek.
Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.
Aki igazán hisz önmagában: szerény. Nincs szüksége semmiféle külső megerősítésre. Inkább bírálja magát, semhogy dicsőítené. Miért? Mert tudja, hogy hiába jó - de nem egészen jó. Lehetne sokkal jobb is.
Sose hidd el, ha valaki azt mondja neked, hogy úgyse fogod tudni megcsinálni. A saját életedről mindig neked kell döntened.
Épp amikor azt gondolnád, hogy valamit biztosan fogsz a kezedben, az darabokra hullik, és mindent elölről kell kezdened. És amikor azt hiszed, hogy az életednek már vége van, akkor egyszer csak újrakezdődik, és kapsz egy új esélyt. Talán ezért érdemes élni.
Szeresd az életed, bújj bele, öleld meg, mert a tiéd, nem másé. Neked kell szeretned, neked kell vele élned, te alakítod, a te kezeid formálhatják - semmi más. Csak a tiéd, így csak te törheted össze, vagy hagyhatod, hogy darabokra törjék. Senki más. (...) Találj kapaszkodókat, olyanokat, amiken mindig felhúzhatod magad még a legerőtlenebb pillanatban is abba a világba, amit megteremtettél magadnak. Hiszen onnan aztán senki sem lökhet le, vagy ha mégis megteszi, pillanatok alatt felállsz, hiszen a te világod, te dolgoztál meg érte, és büszke vagy rá.
Az embernek nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra lemondania mindarról, amihez ragaszkodik.
Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörű kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Nem értettem. Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek? Rám nézett, és azt mondta:
- Annak az egynek igenis számít! (...) - mondta a kislány.
Igaza volt!
A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.
Ha csak akkor szeretünk valakit, ha a mi értékrendünk szerint él és cselekszik, az nem szeretet. (...) Mindenkinek a maga életét kell élnie. Persze, figyelni kell egymásra, különösen arra, hogy ne ártsunk senkinek, de lehetetlen mindenki óhaját teljesíteni, és főleg nem szabad úgy táncolni, ahogy mások fütyülnek. Mindenki a maga döntéseiért felel.
Senki sem lehet boldog addig, amíg más emberek vagy események áldozatának érzi magát. Nagyon fontos megértenie, hogy az ember mindig maga dönt az életéről, bárhogyan alakul is. (...) A saját életének maga az igazgatója. Ön a parancsnok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése