II. Blogverseny

Ez a legkülönösebb az emberben... a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.

Miért nem csak a rossz dolgoknak intesz búcsút? Köszönj el azoktól az időktől, amikor elveszett voltál! Amikor nemet kaptál igen helyett. A sok kaparástól, sebtől, minden szívfájdalomtól. Köszönj el attól, amit tényleg utoljára akarsz csinálni.

Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.

A dolgoknak először rosszabbra kell fordulniuk, mielőtt javulhatnának.

Csak addig dőlhet össze a világ körülötted, amíg nem a sajátodat építed.

A te esetedben tudom, mit akart mondani veled az élet. Ezt: "bocsika, tévedtem!"

Bármi lehet két ember között: összeveszhetnek, szakíthatnak, megbánthatják egymást. Néha a megcsalás is előfordulhat. Egy nem fér bele: ha nem fölfelé néznek rád, hanem közönyösek, vagy lefelé tekintenek.

Néhány ember a gondolataiba menekül az élet elől.

Csak el kell határoznod, hogy megteszed, és aztán megtenni.

A ki nem mondott szavak néha erősebb visszhangot keltenek, mint az elhangzottak.

Az ember fizetni akar a hibákért, amiket elkövetett, és azt hiszi, ha eleget szenved, az elég. De nem így van.

Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.

Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.

Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,

ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.

Ha meg tudod számolni a pénzedet, azt jelenti, nincs belőle elég.

Ne rohanj nagyon előre, élvezd a pillanatot, mert egyetlen mosoly elrepíthet a célodhoz, hiszen sohasem tudhatod, hogy kit érint meg, és kinek segít túllépni valamin.

Minden tanít, és többé tesz: erősebbé, bátrabbá, és még kitartóbbá. Nincs olyan, hogy valami majd pont téged pécéz ki, mert jól össze akar törni. Egyszerűen csak próbára tesz az Élet: vajon mennyit vagy hajlandó eltűrni, feladod vagy egyszerűen megrázod magad és tovább haladsz az utadon? És nyilván az utóbbi a célszerű.