2014. január 11., szombat

i believe in you | via Tumblr

A tökéletes paramétereket. A modell-szépséget. A centire és dekára mért tökéletességet. Ezt nézed, ezt kutatod, ezt méregeted. Bombázót akarsz. Igazi bombázót. Ám rossz helyen keresel. Mert a tökéletes paramétereket nem kívül kell keresned. Hanem belül. A lelkében. De nem is kell keresned. Hiszen meglátod rajta, megérzed benne. Meglátod mosolyában, meghallod nevetésében, megérzed kisugárzásában. És ezek a paraméterek a legfontosabbak. Nem mérhetők centivel, mérleggel, csak lélekkel. De ennél pontosabb mérce nincs. Így mérd. Mert így lesz a Másik igazi bombázó.


Tündér nem csak a mesében él... 
Sőt. Nem is ott él. Hanem a valóságban. Bár először talán észre sem veszed, hiszen nincs szárnya és varázspálcája, olyan, mint bárki más. Látszólag. Kora reggel álmosan ébred, munkába siet, végzi a feladatát, bevásárol, otthon mos, főz, takarít. Nem olyan, mint mesebeli társa. Mégis, Tündér. Aki nem szárnyakon röppen, és nem pálcával varázsol. Hanem valami mással. A szívével. Elvarázsol. Teljesen. 
Mert Ő valóságos Tündér.


Az a torokszorító érzés, amit akkor érzel, amikor valami újba fogsz. Az égő izmok az edzésen, a gombóc a gyomrodban a fontos megbeszélésnél, az éhségérzet a fogyókúránál: úgy tűnhet, ezek jelzések arra, hogy hagyd abba. Nem elég, hogy átküzdötted magad a döntés mocsarán, a kételyek erdején, most még EZ is az utadba áll. Szándékosan fizikai fájdalmat okozva, hogy rábírjon: add fel. 
De ezek nem ezt üzenik. Ezek a tünetek annak a jelei, hogy amire elszántad magad, az VALÓDI változás. Nem csak a gondolataidban létezik, nem álom többé, hanem VALÓSÁG. 
Ezek a tünetek nem azt üzenik, hogy most hagyd abba, hanem azt, hogy csináld még, csináld tovább: jó úton jársz!


- A szerelem nem (...) múlik el. 
- Soha nem mondtam, hogy már nem szeretlek. Csak megállapítottam, hogy már nem az vagy, akibe beleszerettem.

Nem a külsejéért vagy az öltözködéséért vagy az autójáért szeretsz valakit! Azért szereted, mert olyan dalt énekel, amilyet csak te értesz!


[Az idő] ahogy múlik, úgy képes két lényt egyre szorosabb öltésekkel egymáshoz fércelni.


A mai ember észre sem veszi, hogy nehezen bírja ki önmagát. És másokhoz nem a szeretet viszi, hanem az önmagától való menekülés.


Mindig állj ki magadért, de előbb bizonyosodj meg arról, hogy igazad van.

Akárhányszor elveszítem a hitem, mindig jön egy pillantás, ami elhiteti, hogy tudok érezni. Hogy van olyan, hogy új esély, új szerelem, és igen. Csalódás is. És lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod, csak most kell átvészelned. (...) Az élet mindig mindent jobban tud. És ha egyszer majd visszahozza a múltad, bizony megmutatja, hogy ő tényleg jól döntött és irányította a szálakat, te meg döbbenten bámulhatsz magad elé, mert tényleg... ha akkor mosolygott volna így rád, te lettél volna a legboldogabb a világon, de ma már nem elég. Változunk és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj.

Amit nem kezdhetsz el újra, csak azt szabad megsiratni!


Ha visszajövök, és a kocsi még megvan, kapsz egy sütit. De ha ellopták, akkor is adok neked egyet, mert szeretlek.


Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.


Nem azok az ellenségeid, akik kivont karddal állnak előtted, hanem akik a hátuk mögött tőrt szorongatva állnak az oldaladon.


Soha nem képzelte volna, hogy a beszélgetésük a hidegség ilyen fokát is elérheti. Hogy lehetséges, hogy két ember, akik olyan közel voltak egymáshoz, úgy viselkedik, mint két idegen?


Boldogtalanabb lennél nélkülem
s én szegény árva lennék nélküled.

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal