DIY / DO IT YOURSELF / AUTUMN / ŐSZI WHATCANIDO / HALLOWEEN

Mindig lesz valaki, akit hibáztathatunk, és talán néha igazunk is lesz. De mit szeretnél jobban, hogy igazad legyen, vagy hogy boldog legyél?

Nem tökéletes. Te sem vagy az, és együtt sem lesztek soha azok. De ha meg tud nevettetni legalább egyszer, tartsd az életedben, és add a lehető legtöbbet, ami tőled telik.

Nem vagyok bölcs ember, de ennyit tudok. A boldogság kulcsa? Megszerezni azt, amire a legjobban vágysz, és sosem engedni el!

Néha a sors megvárakoztat, nem kapod meg rögtön, amit a legjobban akarsz. De ha türelmes vagy, és nem adod fel, elnyered a jutalmad.

Tartozol... de te mégsem bánod. Mert ennek a tartozásnak nincs mértéke, nincs lejárati ideje. Nem pénzben, nem aranyban mérik. Egészen másban. Talán mosolyban. Vagy szívdobbanásban. Mert ez a legszebb tartozás. Mert nem "valakinek" tartozol. Hanem "Valakihez". Hozzá.

A szerelem érdekes dolog... van, amikor fehér lovon érkezik, és úgy ledönt a lábatokról, mint valami nagyszerű történet a régi időkből. Máskor hangtalanul lopakodva közeledik, és elragadja a szíveteket, mielőtt még rájönnétek, hogy egyáltalán veszélyben van.

Veled akarok lenni, hallgatni téged, beszélni hozzád. Hallani akarom a nevetésed, és ölelni téged, amikor akarsz. Melletted akarok ülni, ugyanazt a levegőt szívni, mint te, ugyanazt az életet élni. Így akarok felébredni rád minden reggel, örökre. Akarlak.

Voltak dolgok, amelyeket el akartam mondani neki. De tudtam, hogy fájdalmat okoznék. Úgyhogy eltemettem őket, és hagytam, hogy nekem okozzanak fájdalmat.

Ha még egyszer valaki azt meri mondani, hogy "sajnálom", esküszöm, orrba vágom. Mert az, hogy sajnálja, semmin nem változtat; annyit ér legfeljebb, hogy újra ráébredek: ez már megmásíthatatlan.

A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, "csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!

Belehalnék, ha elengednélek, de sosem bántanálak, csak hogy megtartsalak.

Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.

Hülyeség folyton a jeleket keresni. (...) Talán nem kéne jelentést aggatni minden kis apróságra. Talán nem kell, hogy az univerzum mondja meg, mit is akarunk. Talán magunktól is tudjuk. A szívünk mélyén.

A félénkség az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit akarsz. A szégyen az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit nem akarsz.

A veszekedés arra való, hogy mindketten kimondjátok, aminek el kell hangoznia. De tisztességesen kell csinálni, és nem régi sebeket felszaggatni vagy egymást hibáztatni.