II. Blogverseny

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.

Nem rossz érzés a hallgatás. Pihentető. (...) Ha sokáig hallgat az ember, mintha belülről tisztogatná magát.

Ha pontosan leírok mindent, amit érzek, a naplóm hírvivő lesz a lelkem és a testem között. Az érzéseim tolmácsa lesz.

Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal.

Az igazság keresése közben magam váltam hazuggá.

A te ügyed, mi történik veled. Te fogod megfizetni az árát, ne feledd. Én már felnőtt nő vagyok. Nekem (...) talán fáj, amit csinálsz, de nem az én életem forog kockán, hanem a tiéd. Nekem annyi a felelősségem, hogy jó építőanyagot biztosítsak a jövőbeli házadhoz, de az építész te vagy.

A diplomaosztó ünnepség egy olyan ceremónia, amikor arról mondanak beszédet több ezer egyforma fejfedőbe és talárba öltözött hallgatónak, hogy az egyéniség a siker kulcsa.

Sohasem akarunk keresztülesni azon, amin keresztül kell esnünk ahhoz, hogy azzá váljunk, amivé válni szeretnénk.

Amikor eléred azt a bizonyos pontot az életedben, odakint az emberek azt várják, hogy megtörj. Néha a kezedbe kell venned az irányítást, hogy ne húzzon le a gravitáció és repülhess.

Mindig a legrosszabbra számítunk, hogy elviselhessük azt, amit bekövetkezik.

A fogmosás az örökkévalóság előszobája. Ennél jobban csak a misén unatkozom.

Az óvatosság a bátorságban rejlő intelligencia.

Nagyon sokat tanulhatunk a múltból. Könnyen elfelejtjük a leckét, ügyesen eltemetjük a hibákat, úgy érezzük, mintha sosem követtük volna el őket, és így újra meg újra ugyanazokba a tévedésekbe esünk.

A habitusunk több emléket hagy azoknak a szívében, akik szeretnek minket, mint a képünk.

Hihetetlen, hogy a vágynál a szépségnek milyen nagy hitelkerete van!