▲ U N B R O K E N. [quotes]

2012-2016 Belcsák Alexandra Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet. (Madách Imre)

Manapság Nincs séta a parkban, letépett virágok, vagy kiállítás a múzeumban. Csak egy meki, meg egy mozi, és máris a két láb között találja magát nyomban. Mostanság nincsenek kínos éneklések az ablak alatt, esti falmászás, csakhogy elmondja mennyire szeret, inkább megírja üzenetben, vagy dob egy snapet. Manapság szégyen a tiszta beszéd, ha messengeren az a neve nála, hogy “kurvám”, és ez is elég. Mostanság már ritka kincs a szépség, helyette a kiló smink, meg a merészség. Kimásolt “szeretlek” egy másik üzenetben, te meg fejnek állsz, pedig falnak kéne menned szégyenedben.

Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése. Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt. Kitől kívánjak magának boldogságot? Van e más Isten, mint a nyomorúlt s mégis felséges "Én"? ... Közeleg a karácsony, visszavarázsolta a rég romdadűlt Naiv-országot: mondjúk, hogy van! Van Hatalom és Gondviselés. Őrködjön maga felett, drágám, ez a hatalom. A hagyományos hálaadás úgy jó, ahogy van. Bosszantó rokonokkal meg mindennel egyetemben. Azt kérded, mit szeretnék idén, Én pedig próbálok világosan fogalmazni: Csak egy esély kell, hogy egyszer talán  Szebb napokra ébredünk. Nekem nincs szükségem masnis dobozokra,...

Ha tudnád, hány jól alakuló dolgot rontottál el életedben csupán azért, mert türelmetlen és számítgató énedre hallgattál, aki nem bírja, ha "nem történik semmi!" - megdöbbennél. Angyalok munkáját tetted tönkre, mert nem hagytad beérni a dolgokat. Vannak szavak, amelyek örökre kimondatlanok maradnak. Mert annak kell maradniuk. Nincsenek véletlenek az életben. Csak döntések. Az egyszerű embereket ostobának tartják, amiért hagyják, hogy fát vágjanak a hátukon. Pedig az egyszerű emberek okosak, csak nem tudják, hogyan legyenek önzők. Elképesztő az emberi szív, egy szótag megrendítheti, mint a megrázott fát. Ha egyedül vagy, senki nem árulhat el. A bosszú bevallott fájdalom. Szerintem ez a szerelem (...). Amikor az ember utólag hajszálpontosan látja, milyen a másik, mégsem változtatna rajta semmit. Egy nő az élete folyamán számos férfival találkozik, a legnehezebb rész pedig az, hogy találjon köztük egy olyat, akivel jól érzi ma...

Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a Te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom Neked, akkor miért is keresselek... és Te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért... ebből nem lesz sem 'happy end', sem még egyszer szerelem, semmi. Egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban, s a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt... Te nem akarod, hogy benne legyek.

El kell veszned, hogy rátalálj a helyre, amire nem lehet. Különben mindenki tudná, hol van. Mit fogsz tenni? Hogy döntesz, amikor eltévedsz a sötétben? Hogy lehetsz benne biztos, hogy a döntéseiddel nem teszed tönkre valaki életét? Csukd be a szemed. Zárj ki mindenkit és mindent körülötted. Imádkozz, hogy a belső hangod helyes legyen. Mert ha egyszer döntöttél, már nincs visszaút. Amikor egy férfi kilép a szobából, mindent otthagy, ami odabent marad (...). Mikor egy nő lép ki a szobából, mindent magával cipel, ami odabent történt. Nem. Én nem vagyok kedves ember. Ezzel tisztában kell lennie. Sok fáradságot takaríthat meg vele, és időt is. Nem létezik bennem egy nyájas, kedves ember, akit ki lehet csalogatni a fényre. Igenis csípős vagyok, olykor sértő. Ilyen vagyok. Tetőtől talpig. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Ez az igazság. Munkám során a természetem túlnyomó részt előnyt jelentett, mintsem hátrányt. Nem változom meg. Az is a pokol egyik...

Közhely, de van, amikor szavak nélkül is értjük a másikat.  Van, amikor szavakkal sem.

Valaki nem ír, pedig úgy várom. Valaki nem szeret, pedig úgy imádom. Valaki nem tudja, hogy érte szenvedek,  Valaki csak gyötör, de én mégis szeretem.

Egy álom csak egy álom, egészen addig, amíg úgy nem döntesz, hogy igazzá teszed. Az embereknek szüksége van arra, hogy kibeszélje magát, hogy meséljen magáról, hogy bátorítsák, hogy támogassák. Hallgasd meg a másikat, hallgasd meg újra meg újra fáradhatatlan szívvel-lélekkel. Vannak, akik tönkremennek abban, hogy sohasem találkoztak senkivel, aki annyira becsülte és szerette volna őket, hogy meghallgassa mondanivalójukat. Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni. A legerősebb emberek nem mindig azok, akik nyernek, hanem azok az emberek, akik nem adják fel, amikor vesztenek. Egészen biztos,  hogy előbb-utóbb ez vagy az lesz, így vagy úgy. A megbízható embert még ellensége is tiszteli. Felelős vagyok azért, amit látok. Magam választom az érzéseket, amelyeket megtapasztalok, és én döntöm el, milyen célt érek el. És mindent, ami látszólag megtörténik velem, én magam kértem, és úgy kapom meg, ahogyan kértem. A vi...

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel. Nem rossz érzés a hallgatás. Pihentető. (...) Ha sokáig hallgat az ember, mintha belülről tisztogatná magát. Ha pontosan leírok mindent, amit érzek, a naplóm hírvivő lesz a lelkem és a testem között. Az érzéseim tolmácsa lesz. Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal. Az igazság keresése közben magam váltam hazuggá. A te ügyed, mi történik veled. Te fogod megfizetni az árát, ne feledd. Én már felnőtt nő vagyok. Nekem (...) talán fáj, amit csinálsz, de nem az én életem forog kockán, hanem a tiéd. Nekem annyi a felelősségem, hogy jó építőanyagot biztosítsak a jövőbeli házadhoz, de az építész te vagy. A ...

Ha nem akarsz beleőrülni, fel kell hagyni a reménnyel, hogy egyszer még jobb lesz. Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon végtelenül szerettél - így mondod, múlt időben. Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz. A remény (...) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel. A sikernek ára van, nem titka. Életünk során előfordul, hogy nemet kell mondanunk magunknak, hiába is vágyunk valamire az életünknél is jobban. Amíg élek, nem fogom megérteni, hogy lehettem annyira szerencsés, hogy vele lehetek. A beteljesületlen álomnál csak egy rosszabb van, ha az...

Mindig légy kedves az emberekhez. Bármilyen rosszak is veled, mutasd meg nekik, hogy te nem vagy olyan, mint ők.

" Néha a legjobb módja, hogy megszerezd valaki figyelmét az, hogy már nem adod neki a tiédet. "  -Wiz Khalifa

Ki azt mondja: imád, sose hidd el szavát. Ki azt mondja szeret, talán igaz lehet. De az, ki rád néz, hallgat, nem beszél, és nem szavalgat annak add egész szívedet, mert az forrón és hűn szeret!

Legyek én neked az, a mi te nekem vagy. Mielőtt elítéled az életem, a múltam vagy a személyem: húzd fel a cipőm, sétálj benne. Sétáld végig az utam, ahogy ideértem, éld át a bánataim, kétségeim, félelmeim és a nevetéseim. Sose feledd, mindenkinek megvan a maga története! Amikor leveszed a cipőmet, átélted az életem, akkor és csak akkor ítélkezhetsz! A vonzalom az élet leghatalmasabb ereje. Szoríts magadhoz mindent, ami fontos, és üvölts az ég felé, Mert amit nem becsülsz meg ma, az holnapra már mind az ördögé lesz. És aztán hívhatsz papot, gyónhatsz százszor, mámorba márthatod a fejed, De már soha többé nem felejted el, hogy ez volt az egyetlen egy kis életed. Sírás után könnyen nevet az ember, hamar elfelejti a gondot, de ha az öröm fordul bánatra, abba nehéz beletörődni. Én alapvetően bármit megtennék a kedvedért. Kivéve persze, ha most fel kellene kelnem hozzá a székemből. Világéletemben egy boldogságtól fűtött szerelemr...

- Egyébként, ha elfogadsz egy tanácsot, szerintem engedd el, és ha ő is szeret, akkor majd magától visszajön (...).  - Gondolod? (...)  - Egészen biztos vagyok benne. (...)  - De várj. Azt mondtad, ha szeret, akkor visszajön. És ha nem szeretne?  - Akkor legalább elengedted.

Sohase mondd, hogy késő! Hanem azt, hogy eljött az ideje. Csak úgy lehet jövőd, ha elengeded a múltat. Kevés dolgot tudok pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor: a hozzáállásomat. Állandóan a kezemben van a lehetőség, hogy döntsek. Feladom vagy megcsinálom. Sírok vagy nevetek. Depressziós leszek vagy megoldást találok. Pánikba esem, vagy a lehetőségeimre koncentrálok. Bárcsak másképp alakult volna az együtt töltött időnk (...), de olyanok vagyunk, amilyenek, a sors pedig nem teljesíti minden kívánságunkat. A férfi addig nem tudja, milyen ereje van a nőnek, amíg fel nem dühíti, és szembe nem néz a haragjával! Nem a legerősebb ellenfél nyer, hanem a legerősebb akaratú. Egy nő, valakinek a védelmében - oroszlánná válik. Forrón szeret, de gyűlölni is hevesebben gyűlöl. A szürkeség időszakos, ha sokat teszel azért, amiben hiszel, az majd kiszínezi, eltünteti a fájdalmakat. De eleget kell tenni érte, mert a csodákat csak ...

A festő az utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szüks...

Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.