Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

szomorú címkéjű bejegyzések megjelenítése
Sokszor csak idővel jövünk rá, hogy valakit elvesztettünk, akit nem kellett volna, később esik le, akár csak évek múltán hogy elengedtünk valakit az életünkből, akit nem lett volna szabad. De mostanra már továbblépett.
Nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a Te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom Neked, akkor miért is keresselek... és Te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. Ott leszünk egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. Nincs miért... ebből nem lesz sem 'happy end', sem még egyszer szerelem, semmi. Egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban, s a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt... Te nem akarod, hogy benne legyek.
Az élet legnagyobb kínszenvedése a némaságra ítélt szerelem. Szeretni valakit és nem tudni beszélni vele, egyenlő az őrülettel.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy. Alig fél méternyire álltunk egymástól, és mégis, mintha ezer mérföldnél is szélesebb szakadék tátongott volna közöttünk. Néha hiába gyalogolsz napokon, órákon át, még ezt a félméternyi távolságot sem tudod leküzdeni, mert vannak olyan szakadékok, amiket csak agymódosítással lehetne átugrani. Azaz sehogy. Csak álltunk hát a kettőnk közt kavargó értetlenség-, fájdalom- és szerelemkatyvasz felett. Ha szerelmi bánatom van, csak összehúzom magam és várok, biztos vagyok benne, hogy az, akiért meg akarok halni, holnapra senki és semmi lesz előttem; hogy az, akiért annyit szenvedtem, egy pillantást sem ér meg nekem: iszonyú szeretni, és szégyenletes nem szeretni már. Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmetesek a viharok s én romló törzsű fa vagyok. Találkoztam vele, és ez teszi a mostani...