Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése. Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tűnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt. Kitől kívánjak magának boldogságot? Van e más Isten, mint a nyomorúlt s mégis felséges "Én"? ... Közeleg a karácsony, visszavarázsolta a rég romdadűlt Naiv-országot: mondjúk, hogy van! Van Hatalom és Gondviselés. Őrködjön maga felett, drágám, ez a hatalom. A hagyományos hálaadás úgy jó, ahogy van. Bosszantó rokonokkal meg mindennel egyetemben. Azt kérded, mit szeretnék idén, Én pedig próbálok világosan fogalmazni: Csak egy esély kell, hogy egyszer talán Szebb napokra ébredünk. Nekem nincs szükségem masnis dobozokra,...