Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Kész a mese, mert az én szívembe belefér a tied kétszerese.  
Éjjel kettőkor csak itt panaszkodok egy füzetnek... okosakat írok, hogy ne tartsam magam üresnek . .
Itthon ülök, nézem a képeket, szépen, lassan elemzem a tényeket. beugranak részletek, miben élek, ember vagyok, én is tévedek és érzek ..
Kelj fel, ha elestél, s tanulj meg járni. Emlékezz, hogy szenvedtél, s már nem fog úgy fájni.  
a sors mindig akkor szakít el tőlünk valakit, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá :\
emlékszel arra a napra, amikor elsőnek kezdtünk el beszélgetni? mert az volt a TE és ÉN kezdete. ♥  
elcsodálkozva néztem körül a szobámban, valamit nem találtam. nem tudom mit, de valami nem volt ott. láttam a hanyagul ledobott pizsifelsőmet, ott volt a telefonom, a könyveim, a laptop, minden.. de valamit mégis keresetem. lehajoltam az ágy alá, benéztem oda is... mikor álltam volna fel, bevágtam a fejem. hirtelen minden eszembe jutott, és rájöttem mi hiányzott. zokogva estem le a padlóra. TE hiányoztál :( !