Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

hétvége!
Tegnap, amikor lementem a boltba, hogy vegyek egy doboz tejet, észrevettem, hogy nem vittem magammal pénzt. Sebaj mondtam magamban, haza megyek és visszajövök újra. Hazafelé sétáltam, amikor útközben megállított egy idegen, a Wagner utcát kereste. Tudtad, hogy a más nyelveket beszélő népek fülének a legszebb magyar szó, a cipőfűző? Na mindegy, megyek is tovább a történetemmel. Szóval, amikor hazafelé tartottam észrevettem, hogy útkfodfgdf hoppá, elírtam ezt a szót. Annak ellenére, hogy itt össze-vissza beszélek a semmiről és közben rabolom a drága időd, te még mindig olvasod a történetem, ez két dologra enged engem következtetni; valójában érdekel a történetem, vagy egyszerűen intelligens vagy, egy olyan lény, aki nem ijed meg egy terjedelmes szöveg láttán. Manapság, az emberek többsége, ha meglát egy vagy két mondatnál több szöveg halmazt, tovább megy fölötte. Féltik a szabadidejüket olvasásra fordítani, miközben órákat pazarolnak el feleslegesen bugyuta dolgokra. Ha még mindig olvas...
Nem is él, aki sohasem érezte még,  Hogy milyen gyorsan jön az alkony és utána az éj. Én vállalom az újat és a mást, ha az is sorsom, hogy nem sikerül,  De nem követhetem vakon az elsőt, mert lehet, hogy éppen most menekül. Már sokan akarták, hogy ne legyek az, aki vagyok. Annyian, hogy talán össze sem tudnám számolni. Pont ezért éri meg haladni előre. Hiszen ha sokan akarnak visszahúzni, akkor ott valaminek lennie kell. Valami vár, mert ennyi akadály mögött csak szuper dolgok lehetnek. Kéz kezet mos. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével. A művész igazi hivatása: eljuttatni a fényt az emberi szív mélyébe. Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. Őszintén mondom, mindennél jobban szeretek nevetni. A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság. Ha meg tudsz nevettetni egy lá...
Fly with you, fly with you high above the clouds I wanna feel like we're so lightweight we can touch the sky.
Nem tudja senki hányszor feküdtél le sírva, nem tudja senki hányszor bántottak meg Téged, nem tudja senki milyen gyenge vagy, nem tudja senki mennyit szenvedsz, nem tudja senki milyen életet élsz, nem tudja senki mit s hogyan cselekszel, nem tudja senki hányszor érezted magad egyedül, nem tudja senki hányszor fordított hátat neked mindenki, nem tudja senki hányszor voltál rossz annak az embernek aki számít neked...SENKI NEM TUD RÓLUNK SEMMIT...
Ne pazarold el ezeket az éveket az életedben. Tudod, valószínűleg a tinikorod a legszebb időszaka. Csak menj és tedd, amit szeretnél. Próbáld ki a spontán dolgokat. Most az egyszer menj el mégis abba a buliba az utolsó pillanatban. Használd ki az összes lehetőséget, és élvezd a pillanatot. Élvezd ki a baráti öleléseket, a hirtelen jött őrült ötleteket, a nyári szünetet, télen a késő esti sétákat, az éppen megúszott balhékat, a szerelmet, vagy azokat az estéket, amikre sosem fogsz emlékezni. És igen, élvezd ki azt az iszonyat nehéz matek dolgozatot is, mert lesz majd egy nap, amikor bármit megadnál érte, hogy ezeket az emlékeket újraélhesd.

#Kritikát kaptunk

/Blog/ Őszintén szólva annyira de annyira tetszik a kinézet! Legszívesebben azt mondanám, hogy ne változtass rajta, de egy óriási hibája van, mégpedig a túlzsúfoltság. Szerintem csinálj külön lapokat a könyv ajánlóknak, a novelláknak, a cikkeknek, díjaknak, ahova belinkeled őket. Talán kicsit átláthatóbb lesz az egész blog. Az ajánlóidból hiányolom a leírásokat, mert lehet, hogy megtudjuk, ami a könyv hátulján van, de a te személyes véleményed csak annyi, hogy tetszett. Fejtsd ki kicsit bővebben mi is fogott meg benne, anélkül, hogy az olvasó mindent megtudna a sztoriról. A cikkeidbe bele-bele olvasgattam, s tetszettek. Szerintem olyan témákat találsz, ami sok embert érdekelhet. De ugyanúgy vagyok az idézeteiddel, a képekkel, mind elnyerte a tetszésemet! Szóval gratulálok a bloghoz! Vivi innen: x