BLOGVERSENY!

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.

Úgy érzem, legjobb volna így maradni egy életen át: csak néznélek, boldogan, elégedetten.

A könny éppoly ragályos, mint a nevetés.

A sebeket már ki tudjuk égetni, de arra a bajra, amit egy mondat okoz, még nem találtunk orvosságot.

Csodáltam őt, s olyan bájakkal ruháztam föl, melyek igazában nem is voltak meg benne.

A hirtelen támadt szerelem, amely házasságot indít, igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni.

Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt.

Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.

Fárasztó mindig csak kívánni, és soha ki nem elégülni.

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.

Ha szerelmünk kissé sokáig plátói, tönkretesz.

Minél nehezebb elérnünk valamely dolgot, annál féktelenebbül vágyódunk utána.

Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?

A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!