05.30.

A türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse.

Elismerem, a megismerkedésünk óta rengeteg ostobaságot hordtam össze. Nem is csoda, hogy félreértettél, de most egyszer s mindenkorra tisztázni akarom a dolgot. Szeretlek! Nekem is szükségem volt egy kis időre, hogy biztos lehessek az érzéseimben, ma már azonban tudom, hogy veled szeretném leélni az életemet. Azt akarom, hogy te legyél a gyermekeim anyja! Ebben már az elutazásom előtt is biztos voltam, ám tartottam a mindent elsöprő érzéstől, amely a hatalmába kerített, valahányszor a közeledben lehettem! Meg akkor is, ha nem voltunk együtt... Az ösztöneim azt súgták, hogy te vagy az a nő, aki képes lenne megsebezni.

Nehéz kimutatni a szeretetet akkor, amikor semmi kedved hozzá. De az igaz szeretet nem az érzelmeken alapszik, hanem meggondolt döntéseket követel még akkor is, ha nem látod a jutalmát.

Az álmok valóra sose válnak,
Amíg álmodjuk őket, minden csodaszép.
Az ébredéskor mienk a valóság,
S amire vágytunk - szappanbuborék.

Állítólag a nyári szerelem könnyen elillan, de néha ami flörtként kezdődik, abból lesz az igazi szenvedély. Néha csak egy tengerparti utazás kell ahhoz, hogy kiszellőztessük a fejünket, kitárjuk a szívünket, és új véget írjunk egy régi történethez. Egyesek megégnek a forróságban. Ők felejteni akarnak és újra kezdeni. Mások azt akarják, hogy minden pillanat örökké tartson, de mindenki egyetért valamiben: a barnaság megfakul és utáljuk, hogy a homok bemegy a cipőnkbe. De a nyár vége egy új időszak kezdetét jelenti. Így várakozásteljesen tekintünk a jövőre.

Ha egyvalamit megtanultam, az az, hogy nincs pletyka titok nélkül. Talán bátor vagy és feltárod a titkot mások előtt, akik ellened fordítják. Vagy valaki más titka váratlan módon hat rád is. Vannak titkok, amiket az ember boldogan megtart. Mások, ha a felszínre kerülnek, utána már csak még mélyebbre temetődnek el. De a legnagyobb titkok azok, amikről azt hitted, soha nem derülnek ki.

Látod az összeomló házat.
Látod a süllyedő hajót.
Látod a fejünk felett a felhőt.
Csak egyet nem látsz meg: a jót!
Hiába színes a világ,
Ha nem látsz mást, csak sötét foltokat.
Mást hibáztatsz,
Pedig Te önmagad miatt nem vagy boldogabb.

Mindennél jobban szerettem őt. Mindennél jobban... Nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni... Legalábbis azt nem, hogy én ennyire... hogy ennyire képes vagyok szeretni. A sok fogadkozás, álmatlanság, pusztító szenvedély, azt hittem, ilyen csak másokkal történik. Egyébként már magától a szótól, szenvedély, ettől is kiráz a hideg.

Egy szempillantás alatt gyökeresen megváltozik minden, te zuhansz, de a barátaid nem férnek a közeledbe, mert senki nem is sejti, merre jársz, és neked meg az jár a fejedben, hogy mikor ér már véget a zuhanás.

A hibák mindig megbocsáthatók, ha van elég bátorságod, hogy beismerd őket.

A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell, hogy szóljon mindannyiunk számára. Véletlen történések nincsenek. Ha valaki szerencsétlennek érzi magát, akkor is tudnia kell, hogy az események az előzmények tükrében, vagyis okkal történnek. És azt is tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.

A nő szíve a szemein át mutatkozik, álnoksága a tetteiben, ravaszsága a nyelve hegyén.

Nem az emberek közti kapcsolatok hoznak bennünket egymáshoz közel, hanem a gondolkodásmód és az érzések azonossága.

- Megtanultam, ha egy nő szerelmes lesz, akkor elveszett. Az életben maradás záloga, hogy az ember nem bízhat senkiben, csak és kizárólag saját magában.
- Akkor azt is meg kellett tanulnod, hogy időnként a szerelem egészen váratlanul toppan az ember életébe.

Én ismerem a keserűt, ezért tudom megbecsülni az édest.