Azt mondják, egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. Istenem, bárcsak ne én lennék az...
Csak rajtad múlik, hogy ki is vagy valójában.
Mindenről te tehetsz. Ha a tükörből egy roncs néz vissza, ne okold a
körülményeket. Sem a főnököd, sem a családod, sem a társad nem tehet
arról, ahol te tartasz. Egyedül a te kezedben van az irányítás. Csak te
húzhatod be a féket. Csak te fordíthatod el a kormányt. Ne hidd, hogy az
élet szajhája vagy. Senkihez nem tartozol, és senkinek nem tartozol. Az
életed elcseszheted, de tökéletessé is formázhatod.
Mit
akarok tőled? Semmit. Semmit nem akarok tőled. Hanem neked akarok. Nem
tőled, hanem neked. Mégpedig adni. Mindent. Mindent, amit őrizgetek
magamban. Őrizgetem egy érkező pillanatra, egy napra, egy életre.
Őrizgetem annak, aki egy pillanat, egy nap, egy élet. Aki minden. És ha
te vagy az, ha neked adhatom, ha elfogadod, akkor már nem csak "neked"
van, hanem "tőled" is. Mert akkor már kapok is. Tőled.
Sokféle
arcunk van. Kifelé mutathatjuk azt is, amellyel könnyebben elfogadnak.
Az arcunk ezért fárad el estére, mert az izmait nem a bensőnk mozgatja,
hanem a külső megfelelés kényszere.
Hétfő
reggel volt. Az a fajta hétfő reggel, aminek nehéz nekikezdeni. A
legnehezebb otthagyni a meleget a takaró alatt, és megtenni az első
lépéseket a kihűlt szobában. Ágyban kéne maradni. De ez csak egy kósza
gondolat, vágyakozás, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató
nyújtózkodás marad. Az ember felkel, szétdobja az ágyneműt, hogy még
véletlenül se jusson eszébe visszabújni, és ezzel a kényszerű
elhatározással kezdetét veszi a reggel.
A
híres Broadway számban azt dalolja a büszke nő: "I am, what I am!" -
vagyis "Az vagyok, aki vagyok!" Csakhogy ez nem elég. Ha vállalod magad,
kevés, ha őszintén azt mondod: "Olyan, vagyok, amilyen. Tetszik, vagy
nem tetszik: ilyen vagyok én! Ha kellek, jó, ha nem kellek, nem jó, de
én az vagyok, aki vagyok!" Ez azért nem elegendő, mert az embernek nem
csak olyannak kell lenni, amilyen, hanem válni is kell valakivé!
Remény. Az egyetlen dolog, ami erősebb a félelemnél.
Csak a legjobbak képesek tanulni a múlt hibáiból, a többieket a sors arra kárhoztatja, hogy megismételjék őket.
A jó embert azért lehet bántalmazni, mert biztos lehetsz abban, hogy megbocsát neked.
Azok
vetik ránk az első követ, akik a legnagyobb félelemben élnek. Akik soha
nem mertek még szembenézni nyomorúságukkal. Míg velünk vannak
elfoglalva, addig sem üres az életük.
Egyikük
sem szólt semmit, amikor megölelték egymást. A szavak néha nem mondanak
eleget, a betűk és a nyelvtan mélysége nem volt elég ahhoz, hogy
pontosan kifejezzék a szív érzéseit.
A legsúlyosabb bűnt követtem el, mit ember elkövethet. Sosem voltam boldog.
Csak
a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a
hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A
való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból és menteni,
ami még menthető.
Mindannyiunk életében eljön a pillanat, amikor kicsúszik kezünkből a gyeplő, mely eddig a biztonságot jelentette számunkra.
Előbb- utóbb mindenki rájön, hogy valami nagyon fontos dolog akkor is hiányzik, ha sorra minden vágy teljesül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése