BLOGVERSENY!

 

Sosem bánhatsz meg semmit az életedben. Meg kell hoznod a döntést, és együtt kell élned vele. Függetlenül attól, helyes-e vagy helytelen, egyszerűen csak ki kell belőle hoznod a legtöbbet. Előrántod a fegyvered, és reméled, hogy változtathatsz, vagy pozitív irányba terelheted a dolgokat.

Sokan képtelenek kimondani azt, hogy "szeretlek". És tényleg, van valami misztikus, varázsos ereje ennek a szónak. Elég hallani ezt az egyetlen, őszintén kimondott szót, máris biztonság, melegség és jóindulat tölt el, valami olyan, amit soha máskor nem érzel.

Régebben azt hittem, az élet csak úgy lehet tökéletes, ha mindig történik benne valami izgalmas, ha pörög, mint egy végeláthatatlan akciófilm. Ma már érzem, tudom, hogy nem a vihar a fő attrakció, az előtte való csönd pillanatai azok, amiket meg kell tanulni élvezni. Akkor valósulhat ugyanis meg az idilli állapot, amit az emberek egyszerűen csak boldogságnak neveznek. Akkor, ott, a csöndben...

Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.

Olykor az ember maga sem tudja, szerelmes-e hát, vagy csak a mirigyei követelőznek, de van ennek egy biztos próbája: a távolság. A szerelmet felszítja, a kívánságot elaltatja.

Ha bizonyos tulajdonságok fontosak neked, akkor olyan valakibe fogsz beleszeretni, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Lehetnek másoknak csodálatos tulajdonságai, téged mégsem érdekelnek, mert azok a tulajdonságok számodra nem jelentenek semmit.

Nem érek rá többé
könnyű ölelésre,
ha nagyon szeretsz,
hálás leszek érte,
ha nem csábitasz el,
magad vesztesége.

Ahhoz, hogy szeressek valakit, először is csodálnom kell őt, csodálnom és tisztelnem kell.

Sokszor voltunk már azon a ponton, amikor az út végéhez értünk, de az élet, ha úttalanul is, mindig tovább sodort bennünket.

Tapasztaltad már, hogy türelmes csak akkor lehetsz, ha tudod, hogy valami ÉRTELME van? Értelmetlenül kibírni valamit, az nem türelem, hanem elviselés. Az összeszorított fogsor nem türelem. A szeretet türelme - a valódi türelem - a másik ember világnézetével, hitével, jellemével és puszta lényével szemben tanúsított mélységes megértés. Felismerése annak, hogy az élet sokszínűségének van valami magasabb értelme. Jó, hogy a másik másmilyen! Még akkor is, ha néha irritál. Hiszen két egyforma levél sincs. Aki ezt nem látja, s nem ámul el ezen, annak a lelke úgy működik, mint a szecskavágó: beledarál mindent a maga rögeszméjébe.

Ami az egyik embernek boldogság, a másiknak méreg.

Nem volt hajlandó beismerni, hogy kiábrándultságának vége, újfent sorsául rendelték, hogy éppúgy érezzen, mint oly sokan mások: fájjon, féljen, higgyen, bízzék, szeressen. Visszakapta a lángot, az éltető szenvedélyt, amely egyszerre képes gyönyörködtetésre és gyötrésre, egekbe röpíti s földbe döngöli megajándékozottját; nélküle bármekkora tehetség, szerelemértelem odavész, kiszárad, elhal. Ez az égés tölt meg élettel, ez szabadítja fel az alkotóerőt, a megismerés-átélés, a teljesség vágyát. Akiben e vulkán kialszik, akkor is halott, ha a teste tovább mozog.

Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet.

Szerelembe esni, majd véget vetni neki olyan, mint adósságba keveredni, majd kikecmeregni belőle. Az első lépés mindig nehéz, a többi már megy magától.

Ha nem tudod kordában tartani a haragodat, tanuld meg: jobb hallgatni, mint veszekedni. Meg fogod bánni szándékosan sértő szavaidat, mert rájössz, hogy csak veszítesz velük.