Anyák napi idézetek #1

Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.

Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után.

Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit.)

Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.

Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle.

Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok.

Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást.

Csak látni akarlak, 

Anyu, fényes csillag, 

látni, ahogy jössz, jössz, 

mindig jössz, ha hívlak. 

Látni sietséged, 

angyal szelídséged, 

odabújni hozzád, 

megölelni téged.

Az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Az anyai szeretet egy fekete lyuk, ami elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja az istenkáromlást, a lopást és a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája.

Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret.

Az életben a legtöbb szépség kettesével, hármasával, tucatjával vagy százával bukkan fel. Rengeteg rózsa, csillag, naplemente, szivárvány, fivér és nővér, nagynéni és unokaöcs, de csupán egyetlen ANYA van a világon.

Anyukámat meglepem,

de kicsi a tenyerem

Nem fér bele annyi virág

amennyire szeretem.

Kis kezemmel mit adhatok?

csak az egész világot;

vagy tán, ami ennél is több,

e néhány szál virágot.

Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,

Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,

Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,

Csak egyet nem adhat kétszer,

Édes jó anyát.

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném.

Ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék hangján.

Ami csak szép s jó volna,

édesanyámnak adnám.

Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré.