Ugrás a fő tartalomra

Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs.



Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.


Gyűlöleteddel a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast, nagyravágyásoddal a hatalomszomjat, gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg, de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod. Amire hangolod magad, azt az "adást" veszed, és a hangoltságod megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban van. Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be.

Ami két mondatnál hosszabb, 
az hazugság.


Megesik, hogy a férfi meg a nő útkereszteződéshez érve elidőzik ott egy darabig: semelyik útra nem akaródzik rálépniük, mert tudják, hogy ha nem jól választanak, az egy megőrzésre érdemes kapcsolat végét jelenti.


Csak azt a statisztikát hiszem el, amit én magam hamisítottam.


Mindenki szeme előtt lebeg egy kép magáról, ami szempillantás alatt meginog. Magabiztosnak és egyedinek érezzük magunkat, de a következő pillanatban valaki rávilágít arra, hogy lecserélhetőek vagyunk. Az énképünk semmit nem ér, mert általában úgyis az számít, hogy mások milyennek látnak bennünket.

Nem bizonyított tény, de aki hallgat a szívére, azt tudja, mit érez. Büszkeséget, mert valamit helyesen tett, örömet, hogy megmentett egy életet, vagy kétséget, hogy neki volt-e. Keserű emlékeket arról, aki darabokra törte a szívét, végtelen ürességet, mert soha nem szeretett igazán, mérhetetlen dühöt, mert nem tudja, összetört szíve meggyógyul-e valaha. Mégis, ha az ember hisz benne, össze tudja ragasztani a darabkáit, de soha nem lehet tudni, mikor lesz újra hely az ember szívében, és hogy ki foglalja majd el.


Úgy eltűntél most megperzselt nyaramból, 
mint bomlott nyáj, mely százfelé barangol. 
Dalol a pásztor s törli könnyeit...

Folyton tudlak, így vádollak s szeretlek, 
a rímeim ölelőn karbavettek, 
és számon tartom hűtlen perceid.

A gyerek mindenre fogékony, és mindent azonnal a visszájára is tud fordítani. A felnőttek meg? Azt szoktam mondani, mindenkinek megadatott egy saját kincsesbánya: a gyerekkora. De sajnos, nem mindenki képes már visszamenni oda. Rendszerint az ilyenek fegyelmezik cirkuszi kutyává a gyereküket.


Örökké tartott elég bátorságot gyűjteni, hogy megragadjam a lehetőségeket. Kipróbálni valamit, amit soha nem csináltam, kimondani valamit, amit mindig is akartam, vagy csinálni valami őrült dolgot a szerelemért. Ígérem neked, az egyetlen dolog, amit bánnod kell, azok a dolgok, amiket nem csináltál meg.


A szeretet erősebb, mint a nyomás, hogy tökéletes legyél.

Ragyogj, ragyogj, 
Örökkön tiszta kép
E lélek vízalatti, mély egén, 
Én már tudom: csak azt nem vesztem el
Amiről sose mondhatom: enyém.


Vesd meg, ki így susog: örökre. 
Szeresd, ki csókol s nem ígér. 
Örökre szánt fanyar kötésnél
Egy csókterhes perc többet ér!


Ne mondd ki ezt a szót: örökre. 
Ne búsítsd senkinek szívét, 
Mondd te csak azt, hogy - most szeretlek, 
Mert a jövő perc nem tiéd.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sziasztok! A blog bezárt. Oldallal kapcsolatos megkereséseket az alábbi e-mail címre küldhettek:  b_szandru@hotmail.com kép: x

DIY / DO IT YOURSELF / AUTUMN / ŐSZI WHATCANIDO / HALLOWEEN

Mindenszentek / Halottak napja idézetek

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad. A sötétség nagylelkű. Türelmes. Mindig győz. Ám erejének szívében ott lakozik a gyengesége: egyetlen magányos gyertya elegendő, hogy elűzze őt. A szeretet pedig több egy magányos gyertyánál. A szeretet képes lángra lobbantani a csillagokat. A halottak az élők emlékezetében élnek tovább. Életem egy szakasza lezárult. Már régen el kellett volna felejtenem az egészet. Egy nyári románc, akármilyen intenzív, akkor is csak egy nyári románc volt. Talán szerelmes is voltam belé, igen, valószínűleg, de gyerekek voltunk még. A gyerekszerelmek ritkán élik túl a vért és a halottakat. Vannak ajtók. Én pedig becsuktam ezt az ajtót. Lucy a múlt részévé vált. Sok időbe tellett, mire ezt elfogadtam. De megtettem, és sikerült is zárva tartanom azt